Családtervezés roma nézőpontból

Az Ame Panzh novemberi, szexualitással kapcsolatos adásában Bara a roma nők családtervezéssel kapcsolatos akadályoztatottságára reflektált:

“Senkinek semmi köze hozzá, hogy ki mennyi gyereket vállal, kifejezetten kiráz a hideg, amikor elkezdenek fiatal nőket, párokat kérdezgetni, hogy na mikor már; illetve frissen szült nőket, hogy na mikor jön a második…

Nagyon sok tévhittel és előítélettel találkozhatunk ezzel a témával kapcsolatban. Én körülbelül 15 éve dolgozom roma közösségekben, jórészt roma lányokkal, asszonyokkal. A személyes tapasztalatom az, hogy a roma közösségekben is egyre tudatosabbá vált az utóbbi 10 évben a gyermekvállalás. Egy előző részben végigvette Judit a előítéletes ábrázolásunkat a médiában, ebben benne van a sok gyerekkel közlekedő cigány asszony. A családtervezés egy nagyon nehezített pálya akkor, amikor egy mélyszegénységben élő családnak kifejezetten megterhelő pénzügyileg a fogamzásgátlás; csakhogy konkrét számokról beszéljünk egy közfoglalkoztatott bére 54217Ft és egy átlagos fogamzásgátló tabletta ára 2788 FT. Ez 5%-a ennek az eleve nem nagy összegnek.  Sok helyről nagyon nehéz a közlekedés, az eljutás orvoshoz; hétköznapi tapasztalat az orvosok előítélete, a komplett egészségügyi rendszer megkülönböztetése. Ez elmegy olyan szélsőségekbe, mint a hálapénz hiányában megalázás; az elkülönített szülőszobák; kényszersterilizálás. Nem lehet azon csodálkozni, hogy a roma nők körében van egy fokozott félelem a nőgyógyásztól.  Pár példát szeretnék kihangosítani:

• Közvetett diszkriminációt valósított meg roma anyákkal szemben a miskolci Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Központi Kórház És Egyetemi Oktatókórház, mivel az intézmény pénzt kért az egyszer használatos higiénés öltözetért a szülő nőket kísérő hozzátartozók számára. A speciális öltözéket csak a kórházból lehetett megvásárolni olyan áron, amely túl drága volt az alacsony jövedelmű családok számára Magyarország egy kevésbé fejlett régiójában, ahol jelentős a roma közösség aránya. A roma nőket így aránytalanul nagy mértékben érintette a rendelkezés, ami miatt gyakran kénytelenek voltak egyedül szülni. A bíróság elrendelte a gyakorlat megszüntetését és 2 millió forint közérdekű bírság megfizetésére kötelezte a kórházat.
• Elkülönített kórtermek: a kórtermi szegregáció a szülészeti osztályokon – vagyis az a gyakorlat, hogy a roma és nem roma gyermekágyas anyákat külön szobában helyezik el – látványos és közismert jelenség nemcsak Magyarországon, de más kelet-közép-európai országokban is, például Szlovákiában vagy Bulgáriában. A legnagyobb médiát kapott ügy az az egri szülészet ügye. Erről amúgy az akkori RSK, Népszava, HVG tudosított, de cikkeztek Miskolcról és Kiskunhalasról is.
• A Születésház Egyesület 2015 tavaszán az ország négy szegregátumában készített mélyinterjút mélyszegénységben élő roma nőkkel a várandósgondozásban és a szülészeti ellátásban szerzett tapasztalataikról. Ennek során nem volt olyan megkérdezett az asszonyok között, aki ne számolt volna be negatív élményekről (tiszteletlen bánásmódról, hátrányos megkülönböztetésről), ám arról nem, hogy panaszt tettek volna.
• Kényszer-sterilizáció: kényszersterilizációnak azt a jogsértő gyakorlatot nevezzük, amikor egészségügyi intézményekben az érintett nők akarata, illetve teljes körű tájékoztatáson alapuló előzetes beleegyezése nélkül hajtanak végre művi meddővé tételre irányuló orvosi beavatkozást. Az ERRC azaz az Európai Roma Jogok Központja képviselt és meg is nyert ilyen ügyeket Szlovákiában, de itthon is akad erre példa

Sz.A.-t egy állami fenntartású kórházban 2001-ben sterilizálták, méhen belüli magzatelhalás következtében szükségessé váló császármetszéssel járó műtét során. Gyermeke elvesztése miatt sokkos állapotban feküdt a műtőasztalon, amikor kérték, hogy írja alá a műtéthez való beleegyező nyilatkozatot, amelynek aljára kézzel volt írva a következő: „A méhen belüli magzati elhalás tudatában is határozottan kérem sterilizálásom, szülni már nem akarok, terhes sem kívánok lenni.” Sz.A. aláírta a nyilatkozatot és a sterilizációt elvégezték. A kórházba való megérkezés és a két műtét elvégzése között mindössze 17 perc telt el. 

Ez a probléma egyébként nem csak a romákat érinti, de érdemes megvizsgálni mondjuk a transznemű emberek helyzetét etekintetben. Svédországban egészen 2013-ig gyakorlat volt, hogy a transzneműeket jogi nemváltásnak feltétele volt a sterilizálás. A svéd állam kártérítéseket fizet ezeknek az embereknek.

Összegezve, az nem oké, hogy nagyon nehezített pálya a tanulás, a munkavállalás a roma nőknek, de lehetőleg ne is szexeljél, legyél tudatos a családtervezésben, lehetőleg viseld csendben és alázattal a sorsod. Az meg számomra mindig furcsa volt, hogy valahogy szolidárisak vagyunk a kínai családokkal, amikor az ő gyermekvállalásukat korlátozzák, míg egy roma családnál a legkevesebb a rosszalló tekintet, ha nagyobb családot vállalnak.”