Jó reggelt, Magyarország!

Tilos a könyv olvasása mától, holnaptól tán tilos az olvasás en bloc, holnaputántól meg tilos a gondolkodás. A polgármester utasít. Levelez. Megmond. Listáz. Nem akarok abba belefolyni, hogy miért volt szükség egy ilyen mesekönyvre, miért fontos ‘normalizálni’ normál embereket, életeket már a korai neveléstől, milyen csodás hatásai vannak a gyerekekre annak, ha befogadóvá tesszük őket a tények felismerésére és elfogadására. Ezeket már leírták és elmondták mások sokkal jobban, mint ahogy ezt egy ilyen posztban megfogalmazni lehetne.

De álljunk meg egy pillanatra, nézzünk fel a képernyőből, és gondolkodjunk el rajta, mi a francot képzelt saját hatáskörébe tartozónak a csepeli polgármester.

Tudom, nem tanultunk demokráciát az iskolában, tudom, sokunknak lövése sincs arról, hogy mit tehet meg egy önkormányzati képviselő vagy egy településvezető. Ezért hát most elmondom: ezt pont nem! Nem határozhat meg önkényesen egy 1 elemes listát arra vonatkozóan, hogy mit lehet olvasni a gyerekeknek és mit nem. Nem avatkozhat bele az oktatási-nevelési intézmény pedagógiai programjába még akkor sem, ha ez önkormányzati fenntartású óvoda vagy iskola. Az, hogy egy darab mesekönyv létezik vagy sem egy intézmény könyvtárában, vagy hogy hányszor és milyen céllal emelik le a polcról a nevelők, egyébként sem a pedagógiai program része, meghatározója, még csak nem is formálója. Az önkormányzat, mint testület (nem egy személy! ne felejtsük el, hogy a polgármesternek is csak egy darab szavazata van) dönthetne jelentős változtatásokról, de nem önkényesen, hanem szakmai tesülettel való konzultációval. Nem tegnapról mára, hanem a szülők, nevelők, más érdekeltek előzetes bevonásával.

Nyilván a fenti leírásom olyan messze áll a szalagcímben leírt kiskirályoskodástól, mint kishazánk a jogállamiságtól. Frusztráló gondolat, hogy az intézményvezetők hogy (nem) reagálnak erre a levélre. Hogy nem állnak ki az óvodájuk függetlensége és szakmaisága mellett, hogy benyelik az utasítást, sőt, már tovább is adták a nevelőknek végrehajtásra. Nincs olyan magasabb rendű jogszabály, amelyre hivatkozva a polgármester ilyen tartalmú rendelkezést adhatott volna ki, így tehát nem lehet ez más, mint egy személyes levél, hivatali bélyegzővel és fejléccel ellátva. Azért elképzelem, hogy néz ki ez az írás.”

Kedvesen Tisztelt Marika/Józsi!

Én, mint teljhatalmú fityeszes polgármester, tudjátok, nem szórakozok prinyó balos libsi húzásokkal, de ez a mesekönyv aztán már kiverte nálam a biztosítékot. Ma reggel úgy ébredtem, hogy tennem kell valamit. Miniszterelnök Úr sem állhatja a buzikat, pedig ugye családi probléma, de ő is megmondta a magáét, hát itt az idő, hogy megmutassam erőmet Csepel fényes szigetén.

Mától ugyanis teljhatalmamnál fogva a (nem írom le milyen című, de tudjátok miről beszélek) könyv olvasása a csepeli óvodákban tilosítva van. Együttműködéseteket és részlehajlásotokat év végén jelentősen megköszönöm. Maradok hű és gizda királyotok.

Borbély Lénárd

Polg.mester Úr”