Semmit rólunk, nélkülünk!

Joci gondolatai a 2020 októberi “Diverzitás, integráció, inklúzió” adásunkban:

Jól hangzik és valljuk be, unalomig ismételt a “Semmit Rólunk, nélkülünk” jelmondat. Olyannyira, hogy számomra már teljesen kiüresedett. Én továbbra is hiszek benne, csak nem dőlők be, ha viszonthallom vagy látom egy-egy demonstráció molinóján.

A vírus miatt egyre több webinárium vagy online kerekasztalbeszelgetést követhetünk nyomon ember jogi/kisebbségi témákban. Az Autonómia is így ünnepelte alapításának 30. születésnapját, és elkeseredetten vettük észre, hogy ezeknek a beszélgetéseknek a 90 %-a kifejezetten roma téma, a beszélgetésre meghívott szakemberek között azonban elenyészve voltak romák. Roma integrációól például 5 fehér ember kedélyesen elbeszélgetett, mintha ez lenne a vilag legtermészetesebb dolga. Ha ezt kifogásolni merem akkor nyilván én vagyok a fekete párduc, aki nekiront a jószándékú embereknek, hiába hozok érveket és feleslegesnek tűnik az is, hogy többször nyomatékosítom, hogy nem vitatom el munkájuknak a szükségességét és értékét, de súlyos szereptévesztésben vannak. Sajnos nagyon sok nem-roma szakember még mindig gyámként lép fel helyettünk, pedig közösségünk bővelkedik okos hozzáértőkkel. Ezekben az esetekben rátok szövetségeseinkre is nagy szükség van, ugyanis bennünket leszerelnek egy “minden ember a testvérünk és mi nem látunk ember és ember között különbséget“ mellébeszéléssel. Kvázi úgy állítanak be bennünket, mintha mi etnikai hovatartozás alapján ítélnénk meg embereket, csupán azért, mert szeretnénk élni a reprezentációhoz való jogunkkal. 

Tehat azt szeretném kérni tőletek, hogy ne kövessetek olyan beszélgetéseket, kiállítás-megnyitókat, könyvbemutatókat,  ahol roma témában de romákat kizárva/mellőzve folytatnak diskurzust. Higyjétek el, hogy engem sem érdekelne sem nőjogi, sem lmbtq+/ fogyatékkal élők / sem zsidó / sem menekült témában egy olyan beszélgetés, ami 5 szövetséges és egy vagy nulla érintett között zajlik. 

A romák által vezetett szervezetek/vagy roma szakemberek által szervezett események mindig nyitottak a nem roma szövetségesek felé. De az Autonómia 30. születésnapján talán már nem kellene magyarázni, mit is jelent egy közösség autonómiája és hogy miert fontos, hogy egy közösség maga irányítsa a diskurzust, maga alakítsa ki a narratívát önmagáról és ebben milyen szerepe legyen a támogatóknak. Higyjétek el, hogy sokukban megfordul, hogy skandináv országok politikai vezetése mintha picit jobbak lenne az ország irányításában, mégsem kérjük, hogy vigyék már mellékállásban a mi országunkat is és képviseljenek bennünket az EU-ban. Végül is mit számít az etnikai hovatartozás. Ember az ember, nemde?