Már gyerekkorunkban megtapasztaltuk mi is az a kollektív büntetés, csak akkor még nem tudtuk nevén nevezni. Biztos mindenkinek megvannak azok az emlékek, amikor a suliban valamelyik osztálytársunk házi feladata nem volt kész és ezért a tanárunk kollektív büntetésből mindenkivel röpdolgozatot íratott; vagy mikor a testvérünk csínytevése miatt édesanyánk minket is sarokba állított, hogy gondolkodjunk el azon mi volt a felelősségünk abban, ami történt.

Ugye mennyire utáltuk a helyzetet? Teljesen tehetetlennek éreztük magunkat és bosszantott minket az igazságtalanság. Valaki döntést hoz felettünk és úgy rendelkezik a hatalmával, hogy nekünk kell ártatlanul számoljunk a következményekkel.Képzeljük el, milyen lenne így leélni egy életet!? Ha folyamatosan egyéni szinten minket vonnának felelősségre és kérdőre, nekünk kellene magyarázkodni kizárólag azért, mert ugyanahhoz a csoporthoz (az osztálytárs, a testvér) tartozunk. Mindenféle áldozati szerepben való tetszelgés nélkül, valakinek tényleg ez a mindennapok realitása.

Bár a kollektív bűnösség és felelősség fogalmát legtöbbször történelmi, politikai és jogi szempontból a háború, diktatúra, holokauszt és büntetőjog kapcsán hallhattuk; a kollektív büntetés a hétköznapokban, munkahelyen, oktatási intézményben, sportban vagy épp otthon is gyakran alkalmazott eljárás.

Romaként a kollektív büntetés és felelősség életünk szerves részét képezi. Bárhová megyünk, bármit teszünk. Romaként életünk során már számos helyzetben találkoztunk olyan, főleg nem roma emberekkel, akik világmegváltó kérdéseket tesznek fel nekünk és személyesen tőlünk várják a megoldást több évszázada tartó és fennálló társadalmi problémákra. Vagy a roma kultúrával, történelemmel kapcsolatban várnak egy egyöntetű, általánosító választ. Kérdőre és felelősségre vonnak bennünket más romák által elkövetett bűncselekményekre, tettekre vonatkozóan. Magyarázatot, választ és véleményt várva tőlünk, hogy aztán egy-egy lenéző, büntető pillantással, elítélve odébb állhassanak, bármit is mondunk.

A csoport iránt vállalt egyéni felelősség egy elvárás ránk nézve. Ez a felelősségrevonás egy egyfajta hétköznapi teher, kollektív büntetés amivel életünket éljük. Ha akarjuk, ha nem. Romaként az egész Magyarországon élő roma nemzetiséget képviseljük és a csoport minden egyes tagjának tettiért felelősségre vonnak bennünket itt-ott egy-egy hétköznapinak mondható helyzetben, személyes térben vagy online platformon. Ha akarjuk, ha nem. Ez az a szerep, amelybe a többségi társadalom kényszerít minket, romákat.

Ha gyerekként megtanultam volna tárgyilagosan kifejezni magam egyéni érdek képviseleti és tárgyalási szinten, a gyerekkorom a barátaimmal együtt rendkívül más lett volna. Egyesek számára ez rutin, míg mások számára szigorú munka annak érdekében, hogy megfeleljenek és fenntartsák a társadalom szabta példamutató magatartási normákat.

Ezért, mi romák nap mint nap sarokban állunk és röpdolgozatot írunk.

Ajánlás

Netflix – Colin Kaepernick: Feketén-fehéren

Ordinary burden

When we look back on our childhood experiences, collective punishments as a group was the norm. However, as children, we didn’t know what to call it.

Certainly, everyone remembers a situation in school when a teacher inflicted a pop-quiz on the group because a few students failed to submit homework. The behavior of a few classmates would serve as collective punishment for us all in the classroom. As children, we were unsuited to oppose a teacher’s decision. Or punishment for our sibling’s shenanigans. Our mother would apply the same disciplinary action to everyone, giving us a time-out even though it was the sole act of one individual.

We despised the situation?! We felt utterly helpless and annoyed by the injustice we experienced. It seemed inescapable and compulsory for someone with the power to deliberate, decide and administer negative consequences on the innocent. Imagine what it would be like to live constantly indebted to others’s actions? Being constantly held accountable and questioned on an individual level and is required continuously to give explanations on other’s actions solely, because of belonging to the same group (classmate, sibling). Without indulgence in all sorts of sacrificial roles, for some people, it is an everyday reality.

Although the notion of collective guilt and responsibility has most often been heard in historical, political, and legal terms in connection with war, dictatorship, the Holocaust, and criminal law; collective punishment as a procedure is often used in everyday life, at work, in an educational institution, in sports or even at home.

As Roma, we are repeatedly being questioned and held accountable for crimes and acts committed by other members of the Roma community. Additionally, we often come across non-Roma personally demanding answers from us to solve centuries-old social problems or waiting for a unified, generalized response about Roma culture and history. Awaiting for an explanation, an answer, and an opinion from us, so that they can label us with a contemptuous, punitive look and condemn us whatever we say.

Individual responsibility for the group is an expectation towards us. This impeachment and liability is kind of an ordinary burden, a collective punishment we have to live our lives with. If we want it or not. As Roma, we represent the Roma community living throughout Hungary, and we are held accountable for the actions of each member of the group in everyday situations, in our personal space, or on online platforms. If we want it or not. Perhaps, this is the role that the majority of society forces on us, the Roma.

If as a child, I had learned how to express myself objectively to drive individual interest representations and negotiations, my childhood along with my friends would have been remarkably different. For some, it is routine, but for others, it’s rigorous work to meet and maintain society’s standards of exemplary conduct, especially as a child.

Therefore, we Roma always have to take a pop-up quiz or get a time-out.

Recommendation

Netflix – Colin (Kaepernick) in Black and White