in ,

Nem úgy tekintenek ránk, mint az átlagos magyar állampolgárokra

Az Ame Panzh sajtóközleménye a “Rendőrség – Kit szolgál és kit véd?” című adásról

Ame Panzh - Rendőrség: kit szolgál és kit véd?

BUDAPEST (2020. 06. 25.) A rendőrség szerepéről és felelősségéről beszélgettek csütörtökön az Ame Panzh (“Mi Öten”) informális csoport aktivistái a TV Baxtale roma közösségi online televízió felületén. 

FACEBOOK LINK: https://www.facebook.com/watch/live/?v=550023325668727&ref=external

Míg Magyarországon szeptembertől iskolaőröket küld 500 általános és középiskolába a kormány, akik a 12 évesnél idősebb gyerekeket szükség esetén meg is bilincselhetik, az Egyesült Államokban széles nyilvánosságban központi téma a rendőrség forráselvonása majd fokozatos megszüntetésére vonatkozó szándék. A helyi aktivisták hangosan követelik minden lehetséges platformon, hogy a rendőrség fenntartására, militarizálásra költött dollármilliárdokat a hagyományosan rasszista erőszakszervezet helyett az oktatási és szociális rendszerek megerősítésére fordítsák. A mozgalom követelései egyre nagyobb támogatásnak örvendenek, hiszen a George Floyd megölését követő tüntetéshullám során a koronavírus miatt otthonaikban maradt tömegek élő adásban követhették végig a kanapéjukról a rendőrség tüntetőkkel szembeni brutális fellépését.

Az amerikai és magyar helyzet sok szempontból párhuzamba állítható. Az USA-hoz hasonlóan Magyarországon is a rendőrséget rendelik ki olyan komoly társadalmi problémák, mint a mélyszegénység, drogfogyasztás vagy a hajléktalanság tüneti kezelésére, ahelyett hogy mindenki számára elérhető, emberséges oktatási és szociális rendszerekbe fektetnénk erőforrásokat – így foglalták össze a beszélgetés hátterét az Ame Panzh tagjai, Ignácz Judit, Suha Nikolett, Fedorkó Bogi, Jóni Tibor és Márton Joci közéleti aktivisták.

“Nincs olyan, hogy tisztességes szegénység”

“A politikai hatalom a rendőrök munkájára óriási nyomást gyakorol, a rendőrségnek specifikus szerepet szánva a társadalom kettészakításában. A 2012-es szabálysértési törvény hatályba lépése óta olyan tevékenységek is büntethetők, mint a koldulás, önkényes beköltözés, életvitelszerű közterületen tartózkodás, lomtalanítás, kukázás. Ezek iskolapéldái az indirekt diszkriminatív jogalkotásnak, kvázi ellehetetlenítik a társadalom legszegényebb rétegeit, és kriminalizálják a szegénységet” – reflektált Suha Nikolett a rendőrség magyar társadalomban betöltött szerepére.

“Nincs tisztességes szegénység, ez csak egy mítosz, amit jólétben lévő emberek találtak ki annak érdekében, hogy moralizálják a nélkülöző emberek kisértékű lopásait, melyek sokszor egész egyszerűen az életben maradás utolsó eszközei számukra. Ahelyett, hogy a kormány egy egyenlőbb társadalomért dolgozna – amely bizonyítottan csökkenti a bűnelkövetést – saját politikai akcióinak terhét rója a rendőrségre. Teszi ezt a hajléktalanság kriminalizálásával, az iskolarendőrség bevezetésével, a közösségi médián a kormánynak nem tetsző véleményeket megfogalmazó nyugdíjasok vegzálásával vagy az ellene tüntetni kívánók igazságtalan büntetésével. Mindeközben az uszító, cigányellenes “megemlékezés” –  COVID- intézkedések  ide vagy oda – zöld utat kapott” – mondta Márton Joci.

Ignácz Judit kihangsúlyozta, hogy a magyarországi rendőrség rasszizmusa nem vákumban zajlik: “A rendőrök is a társadalom tagjai, ugyanúgy, mint minden ember, sztereotípiákkal és előítéletekkel rendelkeznek. Egyébként ártalmatlannak tűnő általánosítások, melyek a roma emberekhez agresszivitást, bűnözést és devianciákat kötnek, nagyon gyorsan fegyverré tudnak válni hatalommal bíró emberek kezében egy eszkalálódó helyzetben. Amikor a rendőrség kiérkezik hozzájuk csendháborítás vagy családon belüli erőszak miatt, akkor nem kulturális jelenséget vagy a népcsoporthoz kapcsolódó viselkedésformát kell belelátni, hanem ugyanúgy kellene eljárni, ahogy bárki mással.” 

A résztvevők tipikus látszatmegoldásnak és a romák, hátrányos helyzetű gyerekek ellen hangoló kommunikációs fogásnak tartják, ahogy a kormány az iskolai agressziót a megfélemlítés, fizikai fenyítés és büntetés eszközével kívánja kezelni az iskolarendőrség felállításával. Nem újabb büntetési módszerre, hanem átfogó, rendszerszintű reformokra lenne szükség: a szegregáció felszámolására, a pedagógusi szakma bérezésének javítására, és fejlesztőpedagógusok, szociális segítők, iskolapszichológusok, számának növelésére. A beszélgetők hiányolják, hogy csak elvétve van szó érzelmi intelligenciáról, kritikai gondolkodásról, szociális érzékenységről, rasszizmusról az oktatás összes szintjén, az általános iskolától az egyetemig. 

Radikális változás vs. lassú reformok

A beszélgetés második felében szó esett arról is, a magyar civil társadalom és aktivizmus mit tanulhat az amerikai Black Lives Matter mozgalomból, melynek hatalmas szerepe van abban, hogy a rendőrségről való újfajta közbeszéd pár hét alatt radikálisan népszerűvé vált az Egyesült Államokban, és a világ más pontjain is.

“A Black Lives Matter-nek köszönhetően sokan megértették, hogy a biztonság érzése különböző társadalmi csoportoknak mind-mind mást jelent. Ez Magyarországon is így van. Míg egy fehér,  heteroszexuális, középosztálybeli férfi bízhat a rendőrségben és a kiérkezés pillanatától empátiával fordulnak hozzá, addig egy roma, transznemű vagy hajléktalan ember történetét bármikor megkérdőjelezik, csakúgy ahogy egy bántalmazott nőét is. Ezek a csoportok nem számítanak rendőri empátiára, vagy arra, hogy a feljelentésük eredményre vezet. Jól mutatja ezt az az adat, amely szerint a súlyos fizikai erőszakot elszenvedett nőknek mindössze 14%-a fordul a rendőrséghez; hasonló a látencia az lmbtq emberek ellen irányuló gyűlöletbűncselekmények körében is” – mondta Jóni Tibor.

“Kulcsfontosságú, hogy azoknak a hangja és tapasztalatai, akik a leginkább kiszolgáltatottak a rendőri ellenőrzésnek és vegzálásnak, illetve akik a legnagyobb veszélyben vannak a szexista/rasszista erőszak szempontjából – központi szerepet kapjanak a feminista és lmbtq mozgalmakban. Azt szeretném látni, hogy ezen csoportok, hajléktalanok, romák, nők, szexmunkások, lmbtq emberek, és különösen a több védett csoporthoz tartozók nem csak jelképes részvételi lehetőséget kapnak, hanem meghatárózó szereplőivé válnak a közfigyelemnek” –  zárta a beszélgetést Jóni.

Ame Panzh: Rasszizmus: az elhallgatott járvány

Rendőrség. Kit szolgál és kit véd?