in ,

Opre Roma!Opre Roma!

Volt egyszer egy szegregációs ország

Volt egyszer egy szegregációs ország

A sírás fojtogat miközben ezeket a sorokat írom. Nyíregyháza egy nagyon fontos szerepet töltött be az életembe. Szabolcsi lányként sokat jártam ott és négy évig minden egyes nap a Nyíregyházi Egyetem padjait koptattam. Most, hogy Brüsszelben élek és dolgozom keserédesen gondolok  „haza”. Míg nekem a gyerekkoromat és sok vidámságot jelent Nyíregyháza, addig az itteni brüsszeli Európai Uniós elitnek többnyire a szegregáció szó jut az eszébe róla, talán érthető módon.

Magyarország többszázéves múltat oszt meg a szegregációval – szinte már már testvéri viszonyban állnak egymással. Asszimilációs törekvések százai, hanem ezrei, értek el kisebb nagyobb sikereket az országban, kényszerítve a magyarországi romákat nyelvük elfelejtésére, kultúrájuk semmibe vételére, és a cigányság szisztematikus elnyomására. Azonban hamar rájöttek fehér társaink, hogy habár az asszimiláció egy nagyon kényelmes megoldás a számukra, barna bőrüket a romák mégsem képesek teljesen levetni, és egyébként sem tűnik egy túl sikeres bevetésnek. Nem számoltak sajnos azzal, hogy akárhányszor tiporják sárba a romákat és a büszkeségüket, azok valamilyen csoda folytán minden egyes alkalommal csak erősebben állnak fel. Ekkor jött valószínűleg a brilliáns ötlete kedves fehér barátainknak, hogy ha már önmagukból nem tudják kivetkőztetni a cigányokat, szegregálni fogják őket. Remélve azt, hogy mint jó birkahorda módjára, a cigányok is majd egy helyen fognak maradni és nem fogják zavarni a gazdát. A szegregáció nagyon sokáig elég jól is működött fehér barátaink jóvoltából: milliós nagyságrendeket fordítottak gettók létrehozására, az oktatás minőségét tekintve kritikán aluli iskolák fenntartására, egyházak támogatására akik cigánypasztoráció néven mosták a cigányok agyát és hitteték el velük, hogy szegregátumban élni jó. Azonban a 20. század nem csak az internet és más egyéb fontos dolgot hozott az emberiség számára, hanem az úgynevezett ember jogi kezdeményezéseket és aktivistákat is, akik hamar felismerték a rasszizmus szó fizikai testbe öltött megfelelőjét, a szegregátumot. Egyszer csak ott álltak roma aktivisták a nyíregyházi Guszev bejáratánál és addig zörgették a cigánygettó ajtajait, amíg az le nem dőlt.

Nyíregyházán, a Guszevi lakótelepen többségében nehéz sorsú roma lakosok élnek. 2007-ben az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) indított pert a szegregátumban lévő általános iskola megszűnéséért. A város önkormányzata az alapítvány nyomására megszüntette a jogilag is elismert szegregált iskolát. Azonban nem kellett hozzá 4 év, és 2011-ben a városvezetés kezdeményezésre egy újabb szegregált iskolát hoztak létre, amit immár Jézus védelmező kezeinek köszönhetően a CFCF sajnos nem volt képes bezáratni.[1] Fehér barátaink sajnos egyre több pénzre és hatalomra tettek szert az évek során, és a független bíróság fogalma is megkérdőjelezve tűnt..

2015-ben hozta meg a Kúria azt a döntést, hogy a szegregált iskola létrehozása és fenntartása nem jogsértő és nem valósul meg rasszizmuson alapuló szegregálás egy olyan iskolában, ahol a tanulók többsége cigány származású, alacsony színvonalú oktatás történik, és a tanulók azért járnak oda, mert hogy egyébként anyagi helyzetük miatt máshova nincs lehetőségük.

Azonban nem kellett sokat várnunk egy újabb nyíregyházi szegregációs botrány megjelenéséig. A Telepjáró műsor roma vezetésű és szakértői munkájának köszönhetően, egy újabb milliárdos összegű EU-s botrány bontakozott ki a „Hogyan épült uniós pénzből szegregátum Nyíregyházán?” című debütáló műsorukban. A teljes műsort ezen a linken tudjátok megnézni. Nagyon nem is rabolnám a szót (nem mondható ez el a nyíregyházi önkormányzatról), inkább azt ajánlanám, hogy nézzétek végig az adást. Nem csak azért, mert egyébként magában az ügy is nagyon fontos, de romákról és romák által készített médiatartalomból is sajnos elég kevés van. Hosszú történet röviden, EU-s lakhatási deszegregációs törekvések részeként a magyar kormány illetve a nyíregyházi városi önkormányzat úgy döntött, hogy penészes, omladozó lakásokba költözteti a nyíregyházi Keleti-lakótelep roma lakosait, ezáltal is tovább bővítve a Guszevi-gettó lakosságának számát. Arról már nem is beszélve, hogy a ma már felvásárolt Keleti-lakótelep helyén egy magánklinika fog épülni, ahol valószínűleg fehér barátainkon kívül mással nem fogunk találkozni. Az Európai Bizottság felszólította a magyar kormányt, hogy a több mint 1 milliárd forintos támogatást megszüntetésre kerül, ha a kormány nem tesz radikális deszegregációs intézkedéseket ezen projekt kapcsán.

Ahogyan az írás elején is írtam, a sírás fojtogat ahogy ezeket a sorokat írom. Remélem észrevettétek, hogy a szarkasztikus mondatok és kifejezések mögött nagy fájdalom bujkál és nem viccelődés. Semmi helye nincs a viccelődésnek egy ilyen elkeserítő helyzetben. Magyarország a szegregáció otthona lett Amit eddig még valahogyan próbált leplezni, ma már szinte büszkén vállalja. Nehéz reménytelinek maradni az ilyen időkben és hinni abban, hogy az Európai Bizottság érdembeli nyomást tud majd gyakorolni a magyar kormányra. Hinni azt, hogy a nyíregyházi önkormányzat belátja mégis mekkora nagy bűnt és hibát követ el, és hogy az átköltöztetett családok nem szenvedek majd még többet mint eddig. Az a jövő titka, hogy a magyar kormány és a nyíregyházi városi önkormányzat milyen módon próbálja majd „jóvátenni” a jóvátehetetlen csak azért, hogy a milliárdos támogatást ne vonja vissza az Európai Unió. Vajon milyen magyarázat illetve látszat tett lesz elég az Uniónak ahhoz, hogy ismét elnézze azt, ahogyan Magyarország milliárdokat költ a romák szegregálására?

Csak egy kérdésem maradt magyar társaink számára: Mit teszünk azért, hogy az országunk ne legyen a szegregáció hazája?


[1] http://cfcf.hu/ny%C3%ADregyh%C3%A1zi-reszegreg%C3%A1ci%C3%B3s-%C3%BCgy

Hozzászólások

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Loading…

0

Judit Párpercesek – A fenyegetés

Judit Párpercesek – Hétköznapi teher