Inkluzivitás mint promoeszköz

Laci gondolatai a 2020 októberi “Diverzitás, integráció, inklúzió” adásunkban:

Én DJ-ként is dolgozom. Kb. 5 éve az egyik belvárosi queer partisorozat, ahol rendszeresen DJ-ztem Budapesten, egyszer egy inkluzivitást hirdető eseménnyel promótálta az újonnan nyílt nyitott szellemiségű klubját. Ennek kapcsán pl. emlékszem, hogy még a régi Index is forgatott az eseményen, velem is készült interjú, mint roma LMBTQ DJ-vel. Én egy évvel később aztán elköltöztem Spanyolországba, aztán kisebb megszakítással ugye azóta is külföldön vagyok. 

Három évvel később, ugyanez a klubtulajdonos egy sajtóközleményt posztolt a Facebookon az étterméről, amelyben azzal méltányolják szakácsukat, hogy az már bizony Putyinnak is főzött. 

A hírt látván nyilván azonnal a komment szekcióra irányult a tekintetem. De nem én voltam az első aki felszólalt, hanem többek között zsidó LMBTQ emberek is. Ám kritikájuk,  miszerint nyitott szellemiségű helynek se nem szerencsés, de az oda látogató kisebbségi közösségeknek pedig nem is kívánatos az, hogy a hely egy olyan diktátor nevével legyen propagálva, aki pl. LMBTQI-emberek üldöztetését vagy kínzását konkrétan fenntartja, na, az a kritika nem talált meghallgatásra. 

Mivel egyébként korábban annál a médiaügynökségnél dolgoztam, amelyik az étterem sajtókommunikációját kezelte, egyébként is felelősségemnek éreztem valamilyen szinten jelezni, hogy ez szerintem sem jó irány. Én is kommenteltem, és valóban nem voltam a legnyugodtabb a sajtóanyagot látva. 

Az én megjegyzésemre az a válasz érkezett, hogy miért nem írtam privát üzenetet, miért kell őket nyilvánosan kritizálni – holott maga a sajtóanyag az már legalább egy nagyobb hírportálon megjelent – és hogy Putyin, az márpedig akkor is Putyin, és ha nem tetszik, akkor egyébként le lehet őket törölni a Facebookról.  És amúgy, ha nekem akkora a szám, akkor én meg miért mentem el otthonról, nekem amúgy minden adott volt, ők meg még mindig otthon küzdenek, na az a nem semmi! Hozzáteszem, hogy én ebből az otthon küzdésből leginkább jó pozícióban lévő rendszerbábukkal való szelfizést láttam. 

Ekkor villant be a “díszcigány” szerep, ami sokunknak ismerős… hogy akkor két éve még hogyan is volt ez, hogy mennyire fantasztikus volt, hogy én is mint roma LMBTQI ember ebben a vadonatúj fantasztikus klubban DJ-zhettem, most meg, amikor jelzem, hogy helló, fáj amit csinálsz, akkor igazából kuss és takarodj, mert nyilvánosan kritizálni mertél.