Nyílt levél a Telexnek

2020 novemberében nyílt levelet írt az Ame Panzh, hogy felhívja a hírportál figyelmét káros romareprezentációjukra. A Telex válasza a levél alatt.

Kedves Telex Szerkesztőség, Kedves Munk Veronika, Cseke Balázs és Szilli Tamás!

Megjelenése óta felkavaró beszélgetések tárgya a Telex.hu “Az igazgató, aki azért dolgozik, hogy ne féljenek a cigányoktól” című videója, amely hangzatos címének is köszönhetően nem meglepő módon sok rajongót vonzott a hírcsatorna köré.Az Ame Panzh minden tagja felháborítónak és megalázónak tartja a videó által közvetített üzenetet, azt a fajta súlyosan sztereotipizáló, paternalista narratívát, amelyet a magyarországi roma közösségekről az online és írott sajtó az utóbbi 30 évben módszeresen fenntartott.

A nyílt levél eszközét választottuk, hogy kifejezzük ellenérzéseinket és aggályainkat, legfőképpen azzal a céllal, hogy ne csak a Telex, de a roma közösségeket rendszeresen méltánytalanul ábrázoló más médiumok is fontolóra vehessék a mondanivalónkat.

Nem kívánunk a főszereplővel kapcsolatos megjegyzéseket tenni, elhivatottságát megkérdőjelezni, bár pedagógiai eszközeivel kapcsolatban szakmai észrevételünk akadna. A Telex, mint országos online sajtóorgánum felelősségét a káros ábrázolásmód, a szendrői roma gyerekek lealacsonyító bemutatása tekintetében azonban nem fogjuk elhallgatni.

Láthatóan az volt a videót készítők célja, hogy olyan autoriter, szigorral és ‘jó erkölccsel’ megáldott fehér férfit tárjon példaképként a nézők szeme elé, aki bizonyítottan helyre tudja hozni a helyi roma közösség erkölcsi deficitjét. A közösségét, amelynek az életéről, a nehézségeiről vagy az érzéseiről az égvilágon semmit nem tudunk meg a riportból. Még a nyilatkozó roma szereplők neve sem derül ki, azt ugyanis nagyvonalúan kispórolták a feliratokból, a félmeztelen gyermekekről készült felvételek azonban gondolkodás nélkül helyet kaphattak. Itt kérdezzük meg, hogy vajon szülői hozzájáruló nyilatkozatot sikerült-e aláíratni ezeknek a filmkockáknak a megjelenítéséhez?

A videó nemcsak ráerősít a romákkal kapcsolatos ellenérzésekre vagy épp szánalomra, hanem azt a tévképzetet is pártolja, mely szerint a romák immorális lények és velük bizony csak így lehet bánni. Az országban számos roma gyerekek oktatását célzó program működik, amelyek egyenrangú partnerként kezelik az abban résztvevőket, ezek mégsem kapnak médiafigyelmet, mert nem azt a narratívát erősítik, amely a műsorkészítők cigányokról alkotott elképzelését igazolja.

Bogdán László elhíresült Cserdi-modelljével, illetve annak a magyar sajtóban megszokott ábrázolásával is összecseng tucatnyi rész:

– nyilvános megalázás, tockos a kamera előtt

– hangos szó, szidalmazás- nem lopni, segíteni kell

– embert nevelnek belőlük, mert előtte bizony nem voltak azok

– a börtönlátogatás mint elrettentő eszköz.

Vérlázító, hogy a Telex a társadalmi – osztály – és közösségi kontextust teljes mértékben mellőző sajtóanyaggal szédíti el a nézőit, olvasóit, elhiteti velük, hogy csak azért fog egy gyermek vagy fiatal tisztes életet élni és a bűnelkövetést messziről elkerülni, mert látta, hogy néz ki egy cella. Képes elhallgatni a bűnözés társadalmi körülményeit, a szegénységet, a kilátástalanságot, helyette a cigányságot, mint olyat kriminalizálja a mesterségesen kialakított narratívájában. Ha a rózsadombi gyerekeket elvinnék börtönt látogatni, az mennyiben lenne hatással az erkölcsi fejlődésükre?

A Telex videós és szerkesztő munkatársai olyannyira körültekintőek voltak, hogy még arra is fény derült, a bemutatott gyerekek maguk is elhiszik, hogy ez az egyetlen bánásmód, amit megérdemelnek, a ‘cigány és bűnös/rossz’ logikát teljes mértékben magukévá teszik, a főszereplő pedagógust pedig dicsőítik. Tény, hogy mivel a Telex erre a sztereotípiára kihegyezve szerkesztette össze a sajtóanyagát és tette elérhetővé széles tömegek számára az online térben, máris visszavonhatatlan károkat okozott az ábrázolt gyermekek identitásában és a szendrői roma közösség megítélésében, nem beszélve a megalázó képi és audio elemekről, amelyek a gyermekek jogait sértik és sérthetik a jövőben.

A videó egyik legnagyobb hiányossága – és egyben koncepcionális erőssége is -, hogy nem mutatja be a Szendrőn élő családokat, senkit, aki a film fő mondanivalójával vagy a főhősével kapcsolatban ellenérvvel lépne fel. A konszenzus egyértelmű: a roma fiatalokat szakmához kell juttatni, a trabantból nem lehet mercédesz és a futball kínál megoldást a droghasználat elleni harchoz.

Kérdésként merül fel végül, hogy a videó riport által közvetített narratíva mitől haladó szellemű, mely elemében különbözik a propaganda média eszköztárától? Vagy épp a konzervatív vagy szélsőséges szemlélettől?

Nem tudjuk csalódottságunkat véka alá rejteni, hogy míg más témákban igen, a vidéki romák reprezentálásánál nem jelennek meg a liberális európai értékek. Mi is foglalkoztunk a témával, úgy látjuk hogy ezek a gyakorlatok kormányközeli és független sajtótermékek sajátjai is, és szeretnénk hinni, hogy egy magára adó, sok cigány ember anyagi támogatását is élvező független termék felismeri a felelősségét és változtat!

Üdvözlettel:Az Ame Panzh csapata

VÁLASZ

Kedves Ame Panzh csapata!Köszönjük szépen, hogy megírtátok észrevételeiteket, kifogásaitokat és véleményeteket a videóról. Azt gondolom, fontos erről beszélni, és örülök, hogy a videó tematizálni tudott számos olyan, romákat érintő kérdést, amely egyébként nem kap figyelmet. Több jogos és megfontolandó gondolatot írtatok le, amelyek egy részével egyetértek, de szeretnék pár felvetésre reagálni.

Mindenekelőtt azzal kezdeném, hogy ez egy portrévideó, és a műfaji (illetve terjedelmi) korlátok miatt egész egyszerűen nem fért bele, hogy a társadalmi, oktatási és szociális rendszer hiányosságait, problémáit a maga mélységében feltárjuk, megmutassuk és reflektáljunk rá. Jelen esetben ezt nem is tartottuk feladatunknak, sokkal inkább a személyes történetre, az iskolaigazgató személyére helyeztük a hangsúlyt. Egy másik videóban vagy cikkben természetesen érdemesnek tartom a tágabb társadalmi-szociális kontextust is vizsgálni, mint ahogy rendszeresen foglalkozunk oktatási témákkal.

Ebben a videóban azonban azt kíséreltük meg, hogy közelről bemutassuk egy olyan pedagógus munkáját, aki több évtizedes tapasztalattal rendelkezik és alacsony társadalmi-gazdasági státuszú családi háttérrel rendelkező diákokkal dolgozik, az átlagostól (itt elsősorban az állami és egyházi iskolákra gondolok) eltérő módszerekkel. Így elsősorban az ő pedagógiai módszereire, az általa felvázolt kihívásokra és problémákra fókuszáltunk a forgatás során, újságíróként engem főként az érdekelt, hogy ez az iskola miben nyújt mást (anélkül hogy én megmondanám, pozitív vagy negatív irányba), mint az állami oktatás, amely rendszerszintű hibáiról, szegregációs folyamatairól számos cikk és tanulmány készült az elmúlt években, évtizedekben.

Azt gondolom, nem a mi szerepünk és feladatunk, hogy ítéletet fogalmazzunk meg a bemutatott igazgató munkájáról vagy gondolatairól, ezt mi szerettük volna a nézőkre bízni, véleményem szerint ugyanis hiba lenne a nézők szájába rágni, hogy egy képről vagy felvetett problémáról mit gondoljanak. Az se lett volna helyes eljárás, ha kivágjuk azokat a részleteket és megfogalmazásokat, amelyekkel mi, készítők nem értünk egyet, hiszen így egy torz képet mutattunk volna be, amely nem fedi a valóságot. Elismerem, meg lehetett volna kérdezni még pár szendrői szülőt és diákot a forgatás során, ugyanakkor a leveletekben azt is kritizáltátok, hogy a megszólaló diákok nem megfelelően nyilatkoznak, mert szerintetek tévesen alátámasztják az igazgató által mondottakat. Mi ebben is a szakma szabályai szerint igyekeztünk eljárni, és hitelesen bemutatni azt, amit mondtak. Szintén úgy vélem, hogy hiba lett volna ezeket a részeket kihagyni.Még egyszer köszönöm, hogy megírtátok észrevételeiteket, és bízom benne, hogy a jövőben lesz még alkalmunk beszélgetni ilyen és ehhez hasonló témákban.

Üdvözlettel,

Cseke Balázs

Telex.hu