in , , ,

LájkLájk Opre Roma!Opre Roma!

Abszolút szólásszabadság vs. gyűlöletbeszéd korlátozása

Márton Joci a véleményszabadságról az Ame Panzh 2021 januári adásában

Márton Joci véleménye az Ame Panzh 2021 januári szezonynyitójában a gyűlöletbeszédről.

Az abszolút szólásszabadság egy illúzió, soha nem létezett, ma sem létezik és nem is áll érdekünkben, hogy az létezzen.

Sokak fejében a demokrácia egyenlő az abszolút szólásszabadsággal, ugye hallhatjuk azokat az átgondolatlan megállapításokat, hogy “nincs demokrácia ott, ahol nem mondhatok azt, amit csak akarok. “

 A demokrácia egy több összetevős politikai rendszer amelynek valóban eleme kell hogy legyen a szólásszabadság, de nem lehet csak erre redukálni, egyéb más feltételek is szükségesek ahhoz, hogy az érvényesülni tudjon. 

A valódi fenyegetést azok a sorozatos erőfeszítések jelentik, amelyeket a kormány arra tesz, hogy a demokrácia létező kritériumai a szükségesnél jóval kevésbé érvényesüljenek, és nem az abszolút szólásszabadság hiánya, ami egy délibáb csupán. 

Szavak és felelősség 

De miért állítom azt, hogy nem létezik abszolút szólásszabadság?  Minden erős kijelentésnek – hangozzon el az szóban vagy fogalmazódjon meg írasban – tértől függetlenül offline, de most már túlnyomóan online, azoknak következményei vannak. 

Beszélgetőtársam Niki már összefoglalta, hogy a jelenleg hatályos jogszabályok alapján mi az, ami büntetőjogi kategória és mi az, aminek egyéb más foganata van. 

 Itt újra képbe jön  az “elhallgattatás kultúrája”. 

Nem minden esetben annyira súlyos egy védett csoportnak számító közösség elleni kirohanás, hogy annak büntetőjogi következményei legyenek, de ellenszenvet kiválthatnak emberekből, ami előnytelen hatással lehet a kijelentéseket tevőre nézve, például csökken az érdeklődés irányába, ami kevesebb könyv, lemez, – jegyeladást vagy éppen televíziós meghívást eredményez.

Most kapaszkodjanak meg az abszolút szólásszabadság védelmezői, és a “cancel culture” ellen háborgó liberális véleményvezérek, mert a felelősségre vonás úgy is manifesztálódhat, hogy a már kitüntetettek mellkasaikról letépik a lovagkeresztet abban az esetben, ha egy olyan személyt jelölnek a díjra, akinek értékrendjével – amit nem máshonnan ismernek, mint nyilvánosságra hozott véleményéből építettek fel – nem tudnak azonosulni. 

Mi történt 2016-ban az érinthetetlen és minden következménynélküliséget érdemlő totális szabad vélemény nyilvánítással? A 444 hírportál még egy számlálót is kihelyezett felületére, ami frissítette a lovagkeresztet visszaadók számát, ami vegül 111-nél állt meg.  Félreértés ne essék, én is annak szurkoltam, hogy minél több ember mondjon le erről a kitüntetésről, ezzel jelezve azt, hogy Bayer Zsolt a sorozatos kisebbségeket méltóságukban sértő megnyilvánulásai miatt nem érdemes erre az elismerésre. De mi történt azokkal, akik annak idején velem együtt szurkoltak, de most teljesen másként vélekednek? Ők sajnos felültek a jobboldal áldozatpozicionálásának, miszerint ők csupán eltérő vélemenyük miatt vannak elhallgattatva. 

Ha én holnap egy facebook posztban a nők elleni erőszak kapcsán áldozathibáztatásba kezdek – persze csupán jó szándékból ugye, mi más vezérelheti ilyenkor az embert – és az Ame Panzh csapata együttesen úgy véli, hogy az általam megfogalmazott vélemény túllépte azt a határt, ami még lehetővé teszi a mi közös együttműködésünk, mert úgy ítélik meg, hogy olyan értékkülönbség van köztünk, amit nem lehet áthidalni, akkor én hiába tépem a szám az abszolút szólásszabadság eszméjéről, nem kényszeríthetőek a többiek arra, hogy tegyék félre a kedvemért a saját szabadságukat és továbbra is dolgozzanak velem együtt. 

A közelmúltból szeretnék nektek egy olyan példát hozni,  ami jól érzékelteti azt, hogy bizony a baloldalon is lényeges véleménykülönbségek mutatkoznak, és születnek egészséges viták a témában. 

Senkinek nem kell bemutatni Gödény György gyógyszerészt, aki az ország leghíresebb vírustagadójaként híresült el. A rendőrség a 2020. március 31-e óta hatályos jogszabály alapján rémhírterjesztésért elő is állította, ez vitát generált két ismert publicista között. A vitaindító Tamás Gáspár Miklós cikke volt, amiben hangsúlyozta, hogy nem ért egyet a vírusszkepticistával, de a jogállamra hivatkozva Gödény megvédésére szólított fel bennünket.

“A jogállam az az államberendezkedés, hölgyeim és uraim, magyarok! – amelyben az az ember, aki szamárságokat beszél, nem a tömlöcben ül, hanem otthon, és továbbra is szamárságokat beszél bántatlanul és zavartalanul, akkor is, ha a nyájas olvasó és e sorok írója megőrül a sötét dumájától.”

Erre Sárosi Péter egy válaszcikkben reagált, ebből is csupán egy mondatot szeretnék kiemelni:

“Igen, minden embernek joga van hülyének lenni. De ahhoz nincs joga, hogy a hülyeségével mások életét veszélybe sodorja. Márpedig például a maszkviselés elmulasztásával – és így a maszk-ellenes hisztériakeltéssel – nem csak a saját életét veszélyezteti valaki.”

A  gyűlöletbeszéd kontra abszolút szólásszabadságnak ugyanaz a dinamikaja, ugyanis kisebbségi csoportok elleni hergelés az érintettek számára nem csupán kellemetlen érzéssel jár, amit hajlandóak a demokráciáért elviselni. Itt arra gondolok, hogy egy megtámadott jól körülhatárolható csoport tagjait, mint egyéneket emberi méltóságukban  sértik a kijelentesek, és annak a veszélye is fennáll, hogy ezek az uszítások konkrét fizikai erőszakba torkollnak. 

Kevésbé tematizált a magyar közbeszédben az, hogy a 2008/2009 -es romák ellen elkövetett sorozatgyilkosságok kapcsán – melyek hat halálos áldozatot követeltek – a komplett nemzeti radikális politika szereplőinek miben áll a felelőssége. Én elhiszem, hogy 13 év távlatából nem könnyű felidézni az akkor uralkodó hangulatot, de a Jobbik és a Magyar Gárda megjelenését követően a társadalmi és politikai diskurzusok tematizálását szinte maradéktalanul a kezükbe vették, ami nekünk romáknak nem volt szerencsés, ugyanis rajtunk kívül kevés témájuk akadt. 

Felmerül a kérdés  – és most leginkább azokhoz fordulok, akik a demokráciát nem tudják elképzelni a rasszista, homofób gyűlöletkeltők nélkül és egyfajta túlkompenzálás eredményeként,  akár saját mikrofonjukat  is megosztanák velük – hogy miben sérül annak az egyénnek a joga, aki más emberek csoportjai ellen uszít? Van-e létjogosultsága olyan megnyilvánulásoknak, melyeket nem képes beletuszkolni a vélemény kategóriába anélkül, hogy másokat emberi méltóságukban súlyosan sértsen vagy azok ellen uszítson?

Erre is szeretnék egy példát hozni és maradjunk most a lovagkeresztes gyűlölködőnél Bayer Zsoltnál. 

Lehet-e bárkinek demokratikus jogával élve a bevándorlás ellen érvelni, véleményt megfogalmazni a következő sorok nélkül: 

Csak akkor nincsen riadó, amikor milliószámra özönlenek befelé az idegenek. Akiket a második emeletről kiugorván is még le kell lőni. (…) Sokkal jobb lett volna, ha ellenállást tanúsít, és lelövik, mint egy veszett kutyát.”

Ugye lehet. 

Ha ezek a sorok nem kerülnek publikálásra, miben sérült volna a mi demokráciánk?

Semmiben sem. Sokkal inkább sérül a demokrácia ezeknek a megnyilvánulásoknak a szabadjára engedésével, ugyanis a demokráciának, ahogy már említettem, nem a szólásszabadság az egyetlen tartóoszlopa, más pilléreken is nyugszik, mint például az emberek egyenlősége. A fenti sorok viszont éppen az ellenkezőjét propagálják, emberek teljes csoportjait dehumanizálnak. 

Hozzászólások

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Loading…

0

Roma fiatalok a cigányellenes gyűlöletbeszéd ellen

Szabad vélemény vagy büntetendő megnyilvánulás: Ame Panzh a gyűlöletbeszédről