in , , ,

Képzelőerő kell mindenhez, kedves cigányok

Márton Joci véleménye a Pintér Béla darab kapcsán

A művészet szabad és maradjon ez így. Cigány diktátor uralkodik Magyarországon. Áthallás? Én nem hallok semmit. A színpad az nem a valóság, ott csodák történnek, gyakori eleme a daraboknak, hogy a szereplők meghalnak, és amikor legördül a függöny, akkor a színészek olyan ügyesen felugranak, hogy te csak ámulnál. A színháznak nem feltétlenül kell a mai társadalmi és politikai kérdésekre reflektálnia, inkább az a dolga, hogy téged lenyűgözzön, és az érzelmekre hasson. Mennyit lehet azon nevetni, hogy a Gálvölgyi már megint a rossz ajtón jött be és tulajdonképpen sírni is, ha az előadás végéig bent kell maradnod. 

 Jó, tudom ez egy menő színház, ide okos emberek járnak gondolkodni. Viszont, ha ők ennyire okosak, akkor azt mondom, hogy vonatkoztassanak el, hogy ők is megértsék, inkább azt írom, hogy absztraháljanak. Ne engedjenek az alantas, zsigeri érzéseknek, amikor a cigány diktátor és családja giccses ruhákban az országot kirabolva fel-alá járkál a színpadon. Jó szándékú ember a rendező, tisztában van ő azzal, hogy válogatott közönségének éles a szeme, senki nem kapcsolja össze a romákat az Orbán családdal. Ki hallott még ilyet?  

A borúlátók kedvéért felvázolom a legrosszabb szcenáriót. Tegyük fel, hogy ez a darab valóban rombolja a romák megítélését, valahol nagyon mélyen, a tudat alatt.  Na és?  Annyi jó roma reprezentáció van ebben az országban, bármerre is nézel.  Nincs olyan színházi szezon, ahol ne lenne legalább két darab az ország legnézettebb társulatától, ahol a romák ábrázolását szó nem érheti. És az is tiszta szerencse, hogy több száz csatornás tévécsomagra fizettem elő, és ha mégsem akarok romákat látni a televízióban, akkor teniszt nézek, arra a pályára még úgysem tettük a lábunkat. Egyelőre. 

A könyvesboltok polcai is roskadoznak a jobbnál jobb roma tematikájú könyvektől, regények, verseskötetek, ifjúsági irodalom, mesekönyvek, minden korosztály talál az ízlésének megfelelőt. Amikor az ország kulturális élete ilyen diverz, kinek árthat egy színpadra vitt sztereotipizáló mű. Ott tartunk, hogy az unokaöcsémnek elő kell majd ásni valahonnan a Győzike show-t, ha meg akarom vele értetni, hogy milyen az a káros cigányábrázolás.

Akadnak olyan elvetemültek, akik szóvá teszik, hogy exkluzívan fehér a szereposztás. Egy olyan országban, ahol az Operaház Porgy és Bess előadását, a viták elkerülése érdekében végül mégis fekete színészek játszották el, papír is van róla. Ókovács Szilveszter, a magyar leleményességnek köszönhetően  olyan frappánsan megoldotta, hogy a nyugati színházak tanulhatnak tőlünk.

Nem győzöm hangsúlyozni: képzelőerő! Ha ezzel ti nem rendelkeztek, akkor tudom ajánlani David Attenborough dokumentumfilm-rendező  munkáit, ott az elefánt valóban az, aminek látszik, és az az antilop, amit öt oroszlán tép egyszerre, garantálni tudom, hogy többet nem kel fel. 

De ahhoz, hogy a színház működni tudjon és megszülessen a varázslat, a te fantáziádra is szükség van. Elvárod ugye, hogy valódi eszkimó játsszon az Ember tragédiájában? Hány eszkimó él szerinted az Alföldön?  Szimplán hagyják ki a tizenegyedik színt a műből a te kedvedért?  Biztos vagy te abban, hogy az egyetlen hoportyói eszkimó jobban játszaná el a szerepet ? Nem egyértelmű és igazságtalan ez a tehetséges fehér színészekkel szemben, ha ezentúl nem lehetnek sem “kannibálok” sem “indiánok” őszintén mi marad nekik? Sok az eszkimó, kevés a fóka. De itt nincs se eszkimó, se fóka és mi, cigányok sem vagyunk túl sokan ám, ezért vagyunk kisebbség. De ahhoz képest rengeteget szerepelünk, és mi, magyarok el tudunk képzelni dolgokat. Mert nekünk el kell, mi nem multikultik vagyunk, most ezt minden értékítélettől mentesen mondom, hogy mi homogének vagyunk. Nekünk ez az adottságunk, itt nincsenek se eszkimók, se maszájok, hiszen az ország fele Kovács és Varga. 

Ott van például a Farkas Franciska, na, ő például eljátszhat bármilyen szerepet, nem csak cigány szexmunkást, vagy falusi cigánylányt. Játszhatott már idős bölcs orosz bácsit is a Makar Csudrában, ő volt egy személyben a színész, a rendező és még a dramaturg is. Ki mondja, hogy nincsenek itt lehetőségek? Megcsinálod magadnak. Erről van szó. Léteznek cigány színházak is a földön, ott meg aztán tényleg csak a képzeletük szab határt, azok lehetnek, amik akarnak.

Én azért bevallom, hogy az inklúzió utáni hajsza, ami ebben az országban folyik, a mű élvezeti értékéből jócskán elvesz. A cigány színész azt akarja a barna arcával elhitetni velem, hogy ő csak szerelmes vagy csak szimplán életunt, miközben látom a saját szememmel, hogy ő cigány? Kellene valami, ami hitelessé teszi: írják bele, hogy most jött ki a javítóintézetből és nagyon igyekszik. Érted, valami ilyesmi. Ezzel szemben, nekem is nagyon fura, de amikor fehér emberek játszanak romákat az valahogy organikusabb, olyan kellemes az az orrból jövő orgánum, és ahogy imitálják a mi hanglejtésünket.  A mesterkélt grimaszokról nem is beszélve,  ami bámulatba ejtően visszaadja a mi pimaszságunkat. Nagyon kellemes. A jelmeztervezők munkája is nagyon sokat dob a minőségen, azok a hajba tűzött rózsák, az aranyozott zakó, a fekete bőrdzseki atlétával. Ne vegyük már el tőlük az erőn felüli igyekezetet. Mennyit kell szerinted erőlködni azon, hogy kitalálják a nem létező egységes stílusunkat?

Az művészet és az alkotás szabad, ne kössétek már meg azokat a teremtő kezeket, amelyek olyan nagy sebbel-lobbal irányítják a fehér embereket a színpadon, hogy a lehető legjobb romák legyenek. Így is annyi mindenre kell figyelni, már gyomorszájba sem lehet vágni a színészt, hogy segítsen neki a rendező elérni a kívánt hatást ,és te még a nyakukra küldenél egy roma szakértőt, hogy részt vegyen a munkafolyamatokban? Egy ember nem tud annyi mindenre figyelni. Különben is, hol helyezkedik el szerinted a romák méltóságos ábrázolásához való joga a fehér művész ember alkotói szabadságához képest? Na ugye. Össze lehetne hangolni? Lehetne. Sok mindent lehetne. De nem kell. Figyelj, nagyon sok energia. Sokkal kevesebb erőforrást igényel, ha a bemutató után írsz egy pár soros közleményt, arról, hogy mi tudom én “rossz az, aki rosszra gondol” vagy “a darabnak nem volt célja a romák hiteles ábrázolása” na, valami ilyesmi. Persze lehet hallgatni is, ki emlékszik már a Katona Színház Cigányok előadására. 

Fotó: Mészáros Csaba, HVG

Hozzászólások

Vélemény, hozzászólás?

Avatar

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Loading…

0

Ilyen is van: amikor értékelik a kritikánkat

Ame Panzh – Az első két évad számokban