in ,

Örökbefogadás: a feketék nem kellenek

Az Ame Panzh decemberi, bőrszínnel kapcsolatos adásában Bara az örökbefogadás bőrszín vonatkozására világított rá:

“Az örökbefogadás folyamatában is nagyon fontos kérdéskör a bőr, a bőr színe. Tekintettel arra, hogy hivatalosan nincs arra lehetőség, hogy a párok származási kikötéseket tegyenek, így a bőrszínre vonatkozó kikötés lett a kreatív módja annak, hogy jelezzék, ha cigány babát nem kívánnak örökbe fogadni. A magyar rendszerben nincs, vagy csak nagyon kevés az afro vagy ázsiai baba, így a bőrszínre vonatkozó kikötés egyértelműen kiszűri a roma babákat.

Felmerül a kérdés, hogy mi a helyzet az alapvetően fehér bőrű roma babákkal. Ez a kérdés egyébként sarkalatos pontja az örökbefogadói tanfolyamnak is, ahol igyekeznek olyan légkört teremteni, hogy a résztvevők őszintén megnyíljanak. Itt nagyon sokan arról a félelmükről számolnak be, hogy a gyermek ki fog lógni a családból, nagyon más lesz. A témában találtam egy nagyon izgalmas cikket, ahol Kántor Nedda a területen dolgozó kiváló klinikai szakpszichológus is arról számol be, hogy a nyitottabb szülők is, akik azt mondják, hogy lehet cigány a gyermek, csak fehérbőrű legyen.

Elszomorított, és dühített a jelenség, mert nem tudtam elvonatkoztatni attól, hogy arra emlékeztetett, hogy a fekete kutyákat is a menhelyen hagyják. Van is egy ilyen 2015-ös cikk az örökbe.hu blogon: kinek kellenek a fekete kutyák címmel. Idővel aztán egyre inkább világosabban láttam, hogy a bőrszín mennyire fontos az identitás és a közösséghez tartozás részéről. Sosem fogom elfelejteni azt az egyébként filmes jelenetet a Keletinél, amikor elsétált mellettünk egy kínai és egy afro család, és az akkor 5 éves örökbe fogadott kisfiam rákérdezett, hogy anya a gyerekek mindig hasonlítanak a szüleikre. Szerintem én hasonlítok rád… Messze az egyik legfontosabb beszélgetésünk volt a témában, ami rádöbbentett, hogy mennyire fontos tényezője a bőrszín a csoporthoz tartozáshoz. Ellenpont lehet, hogy az én családomban pl. ez úgy alakul, hogy Anyukámnak és a húgomnak fehér a bőre, de sosem éreztem, hogy ne tartoznék hozzájuk, mert egyéb vonásainkban meg hasonlóak vagyunk, vagy legalább is szeretném ezt hinni. 

Fotó: Valczer Hajnalka

Mit lehet tenni, ha a gyermeknek más a bőrszíne, mint a szülőnek? Nagyon sokszor érzem azt, hogy a szülőt nem maga a bőr, hanem mondjuk a játszótéren kapott határátlépő kérdések zavarják. Ezzel kapcsolatban eszembe jut egy szívemnek nagyon kedves kezdeményezés, a Romadopt, ami egy olyan klub, ahol olyan többségi örökbefogadók találkozhatnak, oszthatják meg tapasztalataikat, akik roma származású gyermeket fogadtak örökbe. Itt például sok szó esik arról, hogy hogyan lehet segíteni a gyermekeket az egészséges roma identitás kialakításában, szükséges-e ez. Azt tapasztalom, hogy rengeteg erő és idő kompenzálni azokat a sztereotip beidegződéseket, amit a gyerek nap mint nap kap, és megmutatni, elvinni olyan helyekre, ahol megélheti az identitását, büszke lehet rá. Szerintem kulcsfontosságú még, hogy a szülő rendben legyen magával, szeresse magát, legyen önbizalma, mert csak így tudja a gyermeket megerősíteni, csak így tud hitelesen dicsérni. 

Hozzászólások

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Loading…

0

Black don’t crack: az orvoslás eurocentrizmusa

Mi is az a kolorizmus?