in ,

Mi is az a kolorizmus?

Az Ame Panzh decemberi, bőrszínnel kapcsolatos adásában Joci a kolorizmus fogalmát tisztázza

Az Ame Panzh decemberi, bőrszínnel kapcsolatos adásában Joci górcső alá vette a kolorizmus fogalmát.

“A kolorizmus és a rasszizmus kéz a kézben jár, mégsem tehetünk közéjük egyenlőségjelet. A legrövidebben úgy tudnám körbeírni a fogalmat, hogy a sötétebb bőrszín hátrányban részesítése. Ez alapján mondhatnátok, hogy hiszen ez a rasszimus! Valóban, a kolorizmus az egyik legfontosabb alapkő, amin a rassziszmus nyugszik. De azáltal, hogy a kolorizmust beemeljük a diskurzusba, sokkal finomabbra hangolva tudunk olyan társadalmi kérdésekről beszélni, aminek mozgatórugója kizárólag a bőrszín. Olyan jelenségeket is láttat a kolorizmus, amire szimplán a rasszizmusra használatára szorítkozó diskurzus nem képes. Nincs olyan népcsoport ugyanis, aminek minden egyes tagja ugyannazzal a színárnyalattal bírna, ezért akár a saját etnikai közösségen belül is szenvedhet el hátrányos megkülönböztetést az egyén.

Fotó: https://www.beskinformed.com/

A kifejezést először 1983-ban Alice Walker afroamerikai Pulitzer díjas írónő és aktivista használta önéletrajzi konyvében. Alicie Walker és a legtöbb irodalom, amit találunk a témában, a közösségen belüli hátrányos helyzetre fókuszál, ami nem véletlen, hiszen a kolorizmus lehetőséget nyújt arra, hogy a közösségen belüli dinamikákról is szó essen, de fontos hangsúlyozni, hogy kolorizmusból fakadó hátrányt elszenvedhet egy sötét bőrű ember fehérektől is. 

Példa erre, ha egy fehér rendező teret enged afrikai gyökerekkel rendelkező színészeknek a filmjében, de elutasít a castingon olyan jelentkezőket, akik sokkal látványosabb rasszjegyekkel és sötétebb tónussal bírnak, és erre számtalan példát lehetne hozni a popkultúrából. Nehezen tudjuk a rasszista jelzővel érzékeltetni a probléma gyökereit – kevésnek bizonyul. 

A kolorizmus tehát szélesebbre nyitja a lehetőségeket, elszenvedhető közösségen belül és kívül is.

Tekintsünk ki a kolorizmus történetére. Az Egyesült Államokban a rabszolgatartók -amennyiben volt választásuk – a világosabb bőrszínű vagy erőszakból született félig  fekete embereket jelöltők ki háztartásbeli munkákra, míg a sötét bőrű feketék távolabb a földeken dolgoztak. Ez hatással van a mai fekete közösség társadalmi szerkezetére. De sajnos még a mai napig azt mutatják a felmérések, hogy a világosabb bőrszínű feketekét intelligensebbnek találják a fehérek; ezek a mechanizmusok sokszor tudat alatt működnek, ezért fontos ezekre reflektálni. Egy sötétebb bőrű afro-amerikainak a mai napig nehezebb magasabb presztízzsel járó munkát kapnia, sokkal több iskolai konfliktust szenvednek el, és ennek hatása érezhető, amikor a fekete középosztályról beszélünk. Megdöbbentő, de készült egy olyan felmérés, ami azt bizonyította, hogy a sötétebb bőrű feketék beszédéhez az agyunk erősebb urbánus akcentust társít. 

Indiában a kolorizmus története eltér és sokkal régebbre nyúl vissza; itt az európai kolonizáció csak rátett egy lapáttal a több ezer éves kasztrendszer bőrárnyalatok mentén tagozódó hierachikus társadalmi berendezkedésére. A kasztendszer alsó rétegeiben elhelyezkedők jelentős része olyan foglalkozással bírt, amit a szabadban a tűző nap alatt végeztek, így a sötét bőrszínhez máris társult egy alacsony státusz, ami érthető módon sok embernek bélyeget jelentett és a mai napig jelent, amitől szabadulni vágynának tőle. 

Amíg számos tanulmány és kutatás elérhető a világ különböző pontjain élő feketéket vagy indiaikat érintő kolorizmus kapcsán, addig Európában a cigányokkal kapcsolatos bőrszín okozta különbségekről nincs fellelhető irodalom. Ez közösségen belül is tabunak szamít, talán annak van ebben nagy szerepe, hogy nehéz volt a roma identitást felépíteni közösségi-politikai szinten, mert nincs olyan, amivel mindenki azonosulni tud (eltérő bőrszín, eltérő társadalmi pozíció, eltérő vallások Európában, nem mindenki beszéli a nyelvet stb.) Szóval szerintem nem volt kész még a roma közösség arra, hogy egy olyan témáról beszéljenek, ami nem az egyesítést szolgálja, hanem a különbségeket tárja fel. Másrészt mivel történelmi okok miatt nálunk nincs származás alapján adatgyűjtés, ezért nagyon nehéz lenne olyan statisztikát készíteni, mint az USA-ban.”

Hozzászólások

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Loading…

0

Örökbefogadás: a feketék nem kellenek

Inspiráció: Humanae projekt